Hát helló!

Nem írtam eddig, hiszen csak nem rég értem haza a nyaralásból és közben az iskola is elkezdődött. Nem is tudom, miről írjak... na eszembe jutott valami! "Az ember csak akkor értékel igazán valamit amikor azt már elvesztette", tartja a mondás és sajnos olykor mennyire igaz. Így van ez most velem is, hiszen az egyik barátom épp most ment el Angliába, így már nem vagyunk osztálytársak. Persze, mint barátot nem vesztettem el, de akkor is hiányozni fog a jelenléte. Hihetetlen, mennyiszer terveztük, hogy találkozunk, hogy beszélünk egy nagyot és nem jött össze. Kicsit rosszul érzem magam, hiszen az én hibám, nem szenteltem elég időt erre a barátságra. Erre az egészre akkor döbbentem rá, amikor ma meg pénteken "Viszlát bulit" tartottunk neki, hiszen a végére már csak mi ketten maradtunk és akkor döbbentünk rá, mennyit is vesztettünk azzal, hogy ezt nem tettük meg még sokkal korábban. Igazi barátra leltem, ritka pillanat az ilyen, de milyen "szívás", hogy épp akkor amikor az illető elmegy Angliába. Tartani fogjuk a kapcsolatot, ebben biztos vagyok, találkozni fogunk még, ebben is biztos vagyok. Új barát :)

Egyébként elkezdődött az iskola. Igen. De valamiért most egész pozitívan állok a dolgokhoz, biztatnak a körülöttem lévő emberek, erősnek érzem magam. 

Kicsit túl személyes "cikk" lett, de erről volt érdemes írnom most leginkább, úgy érzem.

:) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.